Hogyan indul egy átlagos napod?
Nehezen tartok rendszert ilyen értelemben, de az biztos, hogy kávéval kezdődik, és aztán valami olyasmit csinálok, ami feltölt. Olvasok, vagy írok. Mindig elhatározom, hogy az előző este fogok egy listát csinálni, és azzal kezdem a következő napom, de egyelőre csak ebből a listakészítésből próbálok rutint csinálni.

Hol kezdődik nálad az alkotás?
Mivel megrendezett fotókat készítek, és a projektjeimet hosszú előkészítési szakasz előzi meg, nem tudom megmondani pontosan, mikor kezdődik el egy projekt. Talán amikor kitalálok valamit, és elkezdek anyagokat gyűjteni, képeket és gondolatokat. Filmeket nézek, írom az álmaimat, befelé figyelek, és gyakran szakirodalmat is olvasok a kapcsolódó irodalom mellé. Aztán valahogy ezekből rajzolódnak ki a konkrét képek.
​

Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?
Elsősorban filmek, film képek voltak rám hatással, később kezdtem csak a fotóművészeket is figyelni. Fellini, Jim Jarmusch, Godard es Antonioni világát szeretem a legjobban. A történetek kirajzolásában persze, a szépirodalom is segít. Általában klasszikusokat szoktam olvasni, leginkább amerikai irodalmat a ‘20as évektől - Fitzgerald, Hemingway, Salingeren, Doctorowon, Helleren át Paul Austerig, de amit állandóan forgatok az Alessandro Baricco. És muszáj megemlítenem, Duane Michals, Gregory Crewdson, Diane Arbus, Magritte, Jeff Wall, Sophie Calle, Modigliani, Gross Arnold, Cindy Sherman, Matthew Barney, Hopper, John Baldessari, Francesca Woodman…
​

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?
Sok minden. Először színésznő, aztán rendőr férfi-tányérsapkában, újságíró Lóden kabátban, ügyvéd a haditengerészetnél… nagyon konkrét elképzéseim voltak, de ma már nyilván látom, hogy mindegyikben a szerep, vagy a történetiség tetszett. Egyértelműen fotóművészettel szeretnék foglalkozni, de ha kívánhatnék, hogy miben legyen tehetségem az a zongorázás lenne, vagy a gördeszka.
​

Hol találsz inspirációt?
Bárhol.
​

Melyik a kedvenc napszakod? Miért?
Az éjszaka.
​

Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?
Nagyon szeretem a tárgyakat, főleg az egészen aprókat. De van egy gyűrűm, ami félig egy macska és félig egy ufonauta, az a kabalám.
​

Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?
Alessandro Baricco - City, mert varázslatosan realista.
​

Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?
Mondjuk Nirvana, Tom Waits és Satie.
​

Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?
Az eddigi legnagyobb sikerélményem, amire a mai napig rá tudok csodálkozni, hogy 2014-ben a Lucie Foundation és az American Photographic Artists kiválasztotta a portfoliómat a Lucie Awardsra, és filmbe illő keretek között adták át a díjamat a Carnegie Hallban, New Yorkban. És persze vannak szubjektív sikerélményeim is, amik nagyon sok erőt es kitartást adnak - két, számomra nagyon fontos művésszel, Duane Michals-szel es Gregory Crewdsonnal tudtam beszélgetni a munkáimról, és mindkét dialógus nagyon meghatározó volt.
​

Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?
3 hét parallel világot.
​

Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?
Az idő, mint történelmi problematika nem érdekel, de mint egy egyéni lenyomat nagyon mélyen foglalkoztat.
​

Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?
Ha az a kérdés kivel szeretnék egy álomvacsorát eltölteni, akivel nem lehet, akkor Jungot mondanám.

Hogyan jelenik meg az életedben és a művészetedben a fenntarthatóság?
A fenntarthatóság számomra humán fenntarthatóságként érdekes elsősorban. A társadalmi fenntarthatóság izgat, vagyis hogy az emberekben és az emberek között mi játszódik le. Azt hiszem mindig is ez foglalkoztatott, a belső történetek.
​

Mit jelent számodra a Balaton? Milyen élmények, emlékek, gondolatok, érzések jutnak róla eszedbe?
Elsősorban valami eltűnt dolgot. Nosztalgikus képeim vannak róla, osztálykirándulások, gyerek- és tinikor, színesebb-szagosabb, és sokkal szelídebb, mint ma.