Mindennapi, egyre gyorsuló életünk szerves része a közlekedés: ingázunk a munkába, a város egyik pontjából a másikba közlekedünk. Ezzel egy időben a biciklisek száma is növekszik a városban és a változás folyamatos. Az elektromos megoldások, a közösségi eszközök, kerékpárok, rollerek és a car-sharing is egyre nagyobb teret hódít. Németországban idén nyáron néhány euróért havi bérletet válthatunk mindenféle tömegközlekedési eszközre, és az ötletet itthon is fontolgatják. Baján 2022 elején az önkormányzat teljesen ingyenessé tette a tömegközlekedést, több vidéki városban pedig a lakosság számára speciális kedvezmények biztosítottak. A folytonosan változó felhasználói igények, környezetvédelmi normák, illetve az új irányok, trendek közepett a közlekedési szakemberek és a járműipar is hatékony megoldásokat keres. Vajon léteznek általánosítható jó megoldások? Milyen irányba halad a városi mobilitás a hazánkban? Hogyan nézhet ki a jövő fenntartható közlekedése? Melyek a legkisebb öko-lábnyommal rendelkező közlekedési formák?

Egyre több hazai alkotó és ruhatervező helyezi az alkotói folyamatainak középpontjába a fenntarthatóságot és a környezeti szempontokat a funkció és a design vezérelvein túl. Sokasodnak a green gardrób kezdeményezések, a ruhacserék, a second hand üzletek és a kortárs kézművesség jegyében alakuló alkotói vásárok. A lakberendezésben, otthonteremtésben és az építészetben is hódítanak a zöld ötletek. De hogyan reagálnak erre a hazai piaci szereplők? Merre tart a fast fashion és a hagyományos lakberendezés világa? A művészetek mind tematikában, mind anyaghasználatban képesek diskurzusban tartani a zöld gondolkodást, de vajon mennyire érvényesül ezek szemléletformáló ereje a szélesebb közönség tekintetében? Milyen irányba halad a fenntartható dizájn és divat Magyarországon?

Az elmúlt évek a kikapcsolódás és a szórakozás tekintetében kétségkívül markáns változásokat hoztak: habár lassan visszatérünk a megszokotthoz, ismét megtelnek a színházakban a közönség sorai, újra fesztiváloktól, koncertektől lehetnek hangosak a nyári esték és a Liszt Ferenc Repülőtér is ismét rekordszámú utazót fogad, mégis átalakult, hogyan töltjük, hogyan tölthetjük a szabadidőnket. Talán a járvány hozta lelassulás hozományaként, a turistáktól mentes természetes pihenőhelyek átalakulása fókuszba hozták a környezettudatosság gondolatait, mind a belföldi vagy külföldi kikapcsolódás, mind a bulizás, szórakozás tekintetében. A folyamatos formálódásra és fejlődésre képes hazai kulturális és turisztikai szektor lehetőségeihez mérten reagált a változásokra, de vajon a környezettudatos életmód beszivárgása a hétköznapi életünkbe, az igények alakulása, a kultúrafogyasztási szokásainkon is nyomot hagytak? Milyen hatásai lehetnek a környezettudatos gondolkodásnak a kultúra, a kikapcsolódás és a szórakozás tekintetében? Van-e a zöld gondolkodásnak hatása a szabadidőnk eltöltésére? Hogyan reagálhatunk a változó igényekre, egyáltalán változtak az igényeink? Létezik olyan, hogy fenntartható turizmus?

Manapság már igazán sok lehetőségünk van arra, hogy jót és jól együnk: van, aki a sarki zöldségesre vagy hentesre esküszik, mások a közösségi kertekre vagy éppen a termelői piacokra, de a legtöbb étterem is büszkén hirdeti, hogy melyik hazai gazdaságtól szerzi be az alapanyagait, és a szupermarketek is sok esetben követik ezeket a folyamatokat. Ami közös, hogy egyre népszerűbbnek tűnik a hazai tájfajta és bio élelmiszer, és egyre átláthatóbb az elénk kerülő ételek forrása is. De mennyire versenyképes a magyar ökológiai gazdálkodás? Tényleg a bio paradicsomtól lesz az igazi a lecsó? És mi lesz az ételpazarlással?

A Visegrádi Négyekként említett négy ország Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország együttműködése számos területen nyomon követhető, ám a hétköznapi ember számára olykor kizárólag politikai, gazdasági fogalomként jelenik meg. Sok esetben így szinte észrevétlenül dolgoznak kulturális intézetek, központok, művészek országok közötti kapcsolatok erősítésén, a történelmi kapocs megőrzésén és megújításán. A művészet sokszor eszköz. Az alkotók történeteket, mindannyiunkat érintő üzeneteket, kérdéseket dolgoznak fel, így kerül egyre gyakrabban fókuszba a környezetvédelem és a hulladék kérdése is. Új műfajok, irányzatok születnek, ahol teret kapnak a fenntartható művészet és az újrahasznosítás módszerei is. Vajon hogyan üzenhetnek művészek az alkotásaikon keresztül? Erősíthetők kultúrával és képzőművészettel országokon átívelő kapcsolatok? Lehet a művészetnek kapcsolatépítő ereje? Van helye a “szemétnek” egy galéria falai között? Lehet egyáltalán értékes egy hulladékból készített alkotás?

Ami egyeseknek szemét, az itt most kincs lehet! A foglalkozásainkon különböző hulladék- alapanyagokkal ismerkedhetnek meg a résztvevők és animátorok segítségével kipróbálhatják, hogyan készülhetnek díszek, kis használati tárgyak régi, kidobásra ítélt eszközökből. A Kupakabana elnevezésű kupak újrahasznosító játékos workshopon az érdeklődők kipróbálhatják, hogyan lehet a kupakból ismét értékes tárgy. A helyszínekre vitt kisgépek használatával, animátoraink segítségével, darálással, préseléssel készíthetnek granulátumot, majd fülbevalókat, kosarakat, alátéteket, karabinereket a PET palackokat lezáró kupakokból.