Hogyan indul egy átlagos napod?
Kávé, futás, tájékozódás.

Hol kezdődik nálad az alkotás?
Agyalás, fotózás, vászon feszítés.
​

Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?
Főleg az expresszív figurális nagyok: Francis Bacon, Jenni Saville.
​

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?
Filmrendező vagy nagymacska idomár... Biztos, hogy valami állatokkal kapcsolatos dolog lenne, ha nem művészet.
​

Hol találsz inspirációt?
Utazások során szerzek inspirációt. Önmagamból kiindulva fájdalmak, örömök mentén.
​

Melyik a kedvenc napszakod? Miért?
Az alkonyat. Főleg ősszel Balatonkenesén, a löszfalon.
​

Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?
Rengeteg tárgyam van, például a jegesmedve gyűjteményem: több tucat nipp, műanyag medve. Bolhapiacokról, ismerősöktől kaptam, és egy nagy jégtáblára vannak erősítve, mintha egy utolsó menedék lenne nekik a Földön.
​

Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?
Nagyon szeretem az északi szerzőket. Az egyik kedvencem Erlend Loe és az ő Doppler trilógiája. Abszurd humorú, komoly történetek, elképesztő figurákkal.
​

Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?
Severance c. dal a Bauhaus és a Dead can dance előadásában egyaránt... azért, mert nagyon mélyről jön.
​

Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?
Több is van, de a legjobbak külföldi sikerekhez kötődnek, például két athéni kiállításom. Azért is, mert Athén a kedvenc városom, később itt szeretnék élni.
​

Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?
Hogy új inspirációkat kapok egy remek helyen.
​

Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?
Fel szeretném hívni a figyelmet a még talán megállítható végső „rothadásra”, „megsemmisülésre”.

Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?
​Valaki a jövőből.
​

Hogyan jelenik meg az életedben az újrahasznosítás és a fenntarthatóság?
Sokat járok bolhapiacokra, szeretem a használt, furcsa dolgokat átalakítani és újragondolni.